Vele azonos napon, vagyis július 6-án hunyt el a 31 éves, lucki illetőségű Makszim Muzicska is, akiről az Ukrainska Pravda is megemlékezett. A lap szerint a fiatalembert kényszermobilizációja és a javorivi kiképzőtérre szállítása után súlyos állapotban találtak meg egy lembergi kórház intenzív osztályán. A haláláról szóló hírt felesége, Margarita közölte a közösségi oldalán, aki azt írta: „a szíve megállt a hosszú, intenzív osztályon töltött napok után”.
A fiatal volinyi férfi még júniusban került a lembergi kórház intenzív osztályára, de maga
a kényszersorozás alatt is erőszakot alkalmaztak vele szemben a családtagok állítása szerint.
Muzicskát az északnyugat-ukrajnai Luck városában gyűjtötték be a TCK-sok, és már eközben riasztógázt fújtak a szemébe, majd, mint állítják, hadorvosi bizottsági vizsgálat nélkül a kiképzőtérre küldték.
A toborzóiroda mindezt tagadta, és a rendőrséggel együtt azt állította, hogy a férfi a halálához vezető sérüléseket akkor szerezte, amikor a kiképzőtérre szállítás közben kiugrott egy teherautó platójáról.
Tavaly szeptember elején pedig az S. Józsefhez kísértetiesen hasonló módon halt meg egy 53 éves, szintén kárpátaljai férfi.
A neve alapján valószínűleg ugyancsak magyar kötődésű Szerhij Kanalast felesége elmondása szerint brutálisan megvertek a Munkácsi Járási Toborzási és Szociális Támogatási Központ szolyvai kirendeltségén. Erről az esetről az ukrán lapok, így a Szuszpilne Uzshorod beszámolt.
A férfi az asszonynak vallotta be, hogy megverték a központban;
a feleség később elmondta, hogy súlyos verés nyomait látta rajta: sántított, az orra eltört, a jobb szeme alatt pedig zúzódás volt.
A férfi még aznap kórházba is került Ungváron, vérömleny alakult ki a fejében; megműtötték, de szeptember 4-én így is elhunyt. A toborzó iroda természetesen mindent tagadott, szerintük csak rosszul lett a férfi, amikor a kiképzőközpontba küldték, innen került kórházba.
Tavaly május 23-án ugyancsak volt egy hasonló eset – a férfit ugyancsak katonai szolgálatra alkalmasnak találták, az ő esetéről maga a TCK számolt be Facebook-oldalán, annyit írtak az ügyről, hogy „egészségi állapota hirtelen megromlott. Elsősegélyben részesítették, majd mentőket hívtak hozzá, sajnos a férfi életét már nem sikerült megmenteni”.
2023. augusztusában pedig abból kerekedett országos botrány, hogy
a szolgálata első napján elhunyt egy rokkant és epilepsziás férfi, akit betegségei ellenére az Odessza megyei Sirajeve faluban mozgósítottak.
Mint a Kárpáti Igaz Szó megírta, a 29 éves Borisz Hlusaknak még személyi igazolványa sem volt, gyermekkora óta fogyatékos volt, epilepsziában szenvedett, és alkoholfüggő volt.
Mindez azonban nem érdekelte a sorozóbizottságot, állítólag 20 perc alatt lezavarták az orvosi vizsgálatát, és szolgálatra alkalmasnak minősítették.
A beszámoló szerint kelet-ukrajnai, mikolajevi szolgálati helyén, katonai szolgálata első éjszakáján rosszul érezte magát, hányingere volt, epilepsziás rohamot kapott a reggeli műszakban, és elájult. Este újabb rohamot kapott, ezúttal végzetest, és az orvosok megállapították, hogy elhunyt. A halál oka megint csak: agyi ödéma, ami gyakran fejsérülés eredménye.
Beszédes, hogy az ügyészség a toborzóiroda kapcsán gondatlanság mellett az ügyben szándékos emberölés gyanújával is eljárást indított.
Egy másik, epilepsziás rohamai ellenére besorozott, kárpátaljai illetőségű férfi tavaly áprilisban hunyt el; a megyei TCK arról számolt be, hogy a kísérő tiszt elsősegélyt nyújtott és mentőt hívott, de a mentősök nem érkeztek meg időben.
A zárómondat már ismerős: részvétüket fejezték ki és belső vizsgálatot rendeltek el.
Hogy a toborzás közben elkövetett erőszak és a napvilágra került halálesetek eltussolhatatlan mértékeket öltöttek, mutatja, amit az Ukrajinszka Pravdának Szerhij Rohmanyin ellenzéki parlamenti képviselő mondott a toborzótisztek gondolkodásáról, akik inkább megsértik az állampolgárok alapvető jogait, semmint hogy ne teljesítsék a kitűzött tervet a besorozottak létszámát illetőleg, a cél szentesíti az eszközt. Kiemelte, hogy külön aggasztó, hogy a brutális jogsértéseket gyakran ki sem vizsgálják az illetékes hatóságok. Különösen két régió sújtott az ilyesfajta erőszaktól: Odessza és Kárpátalja, a panaszok legnagyobb része innen érkezik.
Természetesen nem minden verés vagy erőszak végződik halállal; az ezt kockáztató toborzói gyakorlatok ennél jóval gyakoribbak lehetnek.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ukrajna, legalábbis papíron, igyekszik tenni ez ellen. Június végén Olekszandr Hruzevics, a szárazföldi erők megbízott parancsnoka közölte, mintegy másfél tucat alkalommal indítottak büntetőeljárást hatalommal való visszaélés kapcsán.
A két legutóbbi – S. József és Muzicska – halálesete azonban éppen ezek után az eljárások után történt, így kérdéses, mennyire hatékony a fellépés, és mennyire inkább látszatintézkedés.
Nyitókép: Toborzóplakát a kijevi metróban/ Julie Imbert / Hans Lucas / Hans Lucas via AFP